Ladányi Mercédesz Svájcból írt

Szóval svájci konyha... Hát mint igazi svájci étel hirtelenjében talán 3 dolog jut az eszembe: a rösti, a raklett és a fondu. Ez utóbbi kettőt igazi svajci ember csak és kizárólag télen eszi, én már akkor sem nagyon, mert képtelen vagyok annyi sajtot megemészteni egyszerre.

Egyébként a fondü meglehetősen egyszerű étel. Az ember bekeni fokhagymával a fondütálat, beleönt egy csésze fehérbort (egy ismerősöm még egy-két evőkanal citromlevet is tesz hozzá), a feldarabolt sajtot (pl. gruyere-t, ha már valami tipikus svajcit szeretnénk) összekeveri egy púpozott evőkanál kukoricakémenyítővel, és amikor a bor forrni kezd, akkor a sajtot is hozzáadja. Kicsit kevergetve sűrű krémmé főzzük, ínyencek a végén még "megbolondíthatják" egy kis cseresznyepálinkával.

A fondüeves lényeges mozzanata, hogy a palinka közben az asztalon van, és aki beleejti a kenyerdarabkáját mártogatás közben a sajtba, az "büntiből" megiszik egy kupicát.
Olyat még nem lattám, hogy valaki nem ejtette volna bele legalább az egyik kenyerét... Persze ha az ember már megivott egy-két kupica "páleszt", akkor sokkal nagyobb eséllyel ejti bele a következő falatot. Móka!

Rösti: a legnagyobb vita a rösti körül, hogy vajon nyers vagy főtt krumpliból készítjük-e. Szerintem főttből. Héjában megfőzzük a krumplit, kihűtjük, meghámozzuk (vagy fordítva?), majd nagylyukú reszelőn lereszeljük és megsózzuk. Vajat olvasztunk egy serpenyőben, beleszorjuk a reszelt krumplit és kicsit lenyomkodjuk (a végén kompakt "pogácsaformát" - ha kicsit nagyobbat is - kell kapnunk). Lassú tűzön sütjük össze, közben "tömörítve" a megfelelő formára, esetleg további vaj hozzáadásával. Amikor az alja megsűlt, vagyis szép aranyszínű kereg tartja össze az egészet, akkor óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalát is hasonlóra sütjük.

A röstit meg lehet bolondítani hagymával, szalonnával, sajttal, stb.

Egyébként itt Genfben eléggé "franciásan" esznek, vagyis mindennapinak mondanám a quiche-t és egyéb "sós tortákat" (tarte salée), salátákat, meg egy csomo olyan dolgot, amit egy átlagos magyar ízlelőbimbó szerintem ízetlennek tart elsőre - bár én már megkedveltem ezeket az ízeket is.

A francia cukrászat szerintem egyenlő a nullával, vagyis az omlós tésztára rádobált almaszeletek megszórva cukorral, hát nem tudom ... Na jó, azért egy kis creme brulee nekem is lecsúszik.