Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége - sajtóközlemény

Az EU csatlakozás egyik vesztese a magyar tojástermelő ágazat. A tojástermelés mögött jelentős feldolgozóipar nincs, a termék túlnyomó részben közvetlenül a termelőktől jut az élelmiszerkereskedelembe. A sokszereplős termelői kör teljesen kiszolgáltatott a piaci hatásoknak, velük szemben tőkeerős, gyakran multinacionális, kereskedelmi hálózatok állnak. A magyar termelők összefogási kísérleteit a Gazdasági Versenyhivatal az EU csatlakozás után egy évvel szétzúzta.

A piacra termelő tyúkállomány 5,3 millióról 3,5-4 millióra csökkent. A héjas tojás piacot 25-30%-ban foglalták el az importált tojások. Az EU szigorú állatvédelmi, környezetvédelmi, szalmonella mentesítési, forgalmazási szabályai a hatékonyságot nem, a költségeket annál inkább növelő, infrastrukturális beruházásokba hajszolták a termelőket, akik a jelentős fejlesztési hitelek és a megnövekedett amortizáció terheit nyögik. A múlt évben Németország az EU által előírt határidő előtt két évvel felszámolta a hagyományos ketreces tartást, ami egy évig keresleti piacot hozott Európában. Németország euró milliárdokat ölt bele a technológiaváltásba, illetve a termelés jelentős része áttelepült Ukrajnába. Az átmeneti tojáshiányt ez év májusától a túlkínálat váltotta fel. A német piacról kiszoruló lengyel, szlovák, litván stb. tojásfelesleg Magyarországra zúdul. A tojások hazai termelői ára 45%-kal esett másfél hónap alatt. Az árvízi helyzet miatt a takarmányok ára felfelé kezd mozogni, tovább növelve a tojás önköltségét. Az élelmiszerkereskedelemben a tojás fogyasztói ára ( a megtévesztő, vevőcsalogató apró tojás ár kivételével) szinte egy fillérrel sem csökkent. Az import tojások származási helyéről a „gondos” csomagolás miatt a vásárló csak otthon szerez tudomást, hiszen a csomagoláson egy magyar csomagolóhely azonosító száma és neve látható csupán. A termelők tovább csökkentik a termelést, a kisebbek abbahagyják. Magyarország ebből az olcsó, biológiailag tökéletes, a legszegényebb rétegeknek is megfizethető fehérjeforrásból még jobban más országok termelésére szorul, kiszolgáltatottsága megnő. Más élelmiszerek esetében már megtapasztalhatta a magyar vásárló, hogy ez mit jelent a pénztárcájának. Közleményünket figyelmeztetésnek szánjuk arra az időre, ha majd alig lesz magyar termelő, ne a megmaradottakat okolják a magas árak miatt. Budapest, 2010 júniusa Végh László a szövetség elnöke