Mitõl fáj a fejünk?

Szinte nincs olyan ember, aki élete során ne szenvedne többször is fejfájás miatt. Egy év alatt tízbõl nyolc embernek legalább egyszer fáj a feje, négynek olyan mértékben, hogy fájdalomcsillapítót kell bevennie.

A járóbeteg-rendeléseken megforduló betegek jelentõs részének a fejfájás az egyik vezetõ panasza.  Az iparilag fejlett országokban a civilizációs ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a fokozódó stressz következtében igen gyakori, és egyre szaporodik a fejfájás, egyes statisztikák szerint az emberek egyre nagyobb hányada szenved ún. fejfájásbetegségben.
A Nemzetközi Fejfájás Társaság 1988-ban készült osztályozása alapján elsõdleges vagy önálló fejfájásbetegségeket és másodlagos vagy tüneti fejfájásokat különböztetünk meg.

Tüneti fejfájás
Tüneti fejfájásról akkor beszélünk, ha a fejfájás hátterében valamilyen más szervi betegség áll. Számos betegség okozhat hosszabb-rövidebb ideig tartó enyhébb vagy súlyosabb fejfájást.
Bár jó néhány kór lehet, de összességében mégis viszonylag ritka. A gyakori fejfájásban szenvedõ betegek kevesebb mint 10%-ánál találnak valamilyen más betegséget. 

Mi okozhat tüneti fejfájást?
Legáltalánosabb talán a bakteriális vagy vírusfertõzésekhez, lázhoz társuló fejfájás. Okozhatja homloküreg-gyulladás, szembetegség, rosszul korrigált látáshiba, fogproblémák vagy az állkapocsízület elváltozása, a nyaki gerinc betegsége, de társulhat anyagcsere-betegséghez is. Lehet magas vérnyomás jele, de bármilyen irányú vérnyomás-ingadozás kiválthatja: mind az emelkedés, mind a vérnyomásesés járhat fejfájással. Számos gyógyszer mellékhatása lehet fejfájás, de az is elõfordul, hogy a gyógyszer (pl. fájdalomcsillapító) elhagyása okoz fejfájást. Agyi térszûkítõ folyamatok – bevérzés, tumor – tünete is lehet, ezért tartós fejfájás esetén feltétlenül szükséges a kivizsgálás. Rövid ideig tartó, de igen heves fájdalomrohamokkal jár az arcidegzsába (trigeminusneuralgia). A fejsérülést követõ ún. poszttraumás fejfájás két héten belül jelentkezik és általában nyolc hét alatt megszûnik, de olykor krónikussá is válhat.

Önálló fejfájás
A fejfájásos esetek túlnyomó többségében nincs szervi elváltozás, a fejfájás tehát maga a kezelendõ betegség. Ilyenkor beszélünk önálló vagy elsõdleges fejfájásbetegségrõl. Fejfájásból akkor lesz fejfájásbetegség, ha a fájdalom tartós vagy gyakran visszatérõ probléma, mely megnehezíti, megkeseríti a beteg életét, rontja életminõségét.
A fejfájásbetegségnek három nagy típusa különböztethetõ meg: a tenziós, a migrénes, és az ún. cluster típusú fejfájás.

Tenziós fejfájás
Talán nincs is olyan ember, aki élete folyamán ne élne át epizodikus tenziós fejfájást. A feszültség, izomfeszülés okozta tenziós fejfájás a leggyakoribb, általában a fiatal felnõttkorban (40 év alatt) kezdõdik, és többségében nõknél fordul elõ. Régebben stressz-fejfájásnak, pszichomiogén fejfájásnak, izomkontrakciós fejfájásnak is nevezték, mivel kialakulásában jelentõs szerepet játszik a stressz.
A fájdalom a nyak- és vállizomzat tartós feszülése következtében rendszerint a tarkótájon kezdõdik, tompa nyomás formájában, és innen terjed rá az egész fejre. Nyomó, szorító (nem lüktetõ) jellegû, kétoldali vagy pántszerû. Mivel a fájdalom enyhe vagy közepesen erõs a mindennapi tevékenységet, munkát gátolhatja, de nem akadályozza meg. A szokásos fizikai aktivitás nem fokozza. Órákon, napokon keresztül fennállhat, rendszerint nincsenek kísérõ tünetei. A nyaki gerinc, a gerinc mellett futó izmok általában feszesek, fájdalmasak, nyomásra érzékenyek.
A fájdalom kialakulásának pontos folyamata nem tisztázott, számos mechanizmus játszik közre. Mindenesetre igen valószínû, hogy a stressz, a feszültség következtében tartósan összehúzódó nyakizmok fájdalomérzõ receptoraiból indul ki a fájdalom, amihez késõbb ér és idegi eredetû tényezõk is társulnak.
A tenziós fejfájás viszonylag ritkán – az esetek mintegy 3%-ában – válik krónikussá. (Krónikus fejfájásról akkor beszélünk, ha egy hónap alatt a fejfájós napok száma több mint 15 és a panaszok huzamosan, több mint fél éve állnak fenn.) A krónikus forma kezelése igen nehéz feladat, ezért helyes, ha a beteget fejfájáscentrumba irányítják. A krónikus tenziós jellegû fejfájáshoz gyakran társulnak pszichopatológiai eltérések (általában depresszió). Kérdés, hogy ezek okai vagy következményei-e a betegségnek? Mindenesetre a gyógyszeres kezelés mellett gyakran pszichoterápia, fizikoterápia is szükségessé válik.


Migrén
Jellegzetes tünetekkel járó, rohamokban jelentkezõ elsõdleges fejfájás. Az egyes rohamok között a beteg panasz- és tünetmentes. Általában 25–55 éves kor között kezdõdik, de elõfordul korábban, már serdülõ-, sõt gyerekkorban is. Ez a típus is gyakoribb nõknél. Érdekes, hogy pubertás elõtt inkább a fiúk között tapasztalható, mint a lányoknál, majd serdülõkorban ez megfordul, és felnõttkorra 3:1 nõ-férfi arány alakul ki. Családon belül gyakran halmozódik. A migrénre való hajlam öröklõdhet.

A gyógyszerész tanácsa

A migrén kezelésében a fájdalomcsillapítóktól csak a közepesen erõs roham megszüntetése várható. A gyógyszerkombinációk (koffeinnel, hányáscsillapítókkal) növelhetik a hatékonyságot.

A migrénes roham lefolyása idõben négy részre bontható
1. A betegek egy része elõre megérzi a rohamot: a megelõzõ órákban gyengeség, fáradtság, levertség, vagy éppen ellenkezõleg feldobott izgatottság jelentkezik, de vannak betegek, akik onnan tudják a roham közeledtét, hogy erõsen megkívánnak valamilyen – rendszerint éppen elérhetetlen – ételt.

2. Ezt követi az ún. „aura”: villogó pontok, cikcakkvonalak, a látótér fokozatos elsötétedése, kiesése stb. Néha az is elõfordul, hogy furcsa szagokat érez a beteg. Ritkábban érzészavar, zsibbadás, vagy átmeneti izomgyengeség is elõfordul. A tünetek percek alatt alakulnak ki, és nem tartanak egy óránál tovább.

3. Ezután következik a féloldali, szinte elviselhetetlen lüktetõ fejfájás. A beteget minden zavarja, a fény, a legkisebb zajok is fokozzák panaszait, fizikai aktivitásra pedig a legtöbb beteg képtelen. Ezért a migrénes gyakran besötétített szobában fekszik, és várja az enyhülést.
4. A roham – mely kezelés nélkül 4–72 óráig tarthat – végül általában viszonylag hirtelen, hányás kíséretében múlik el. A fájdalom megszûnése után még egy-két napig fáradtságérzés, koncentrációs zavar maradhat vissza.

A migrénes rohamok gyakorisága nagymértékben változó. Egyeseknél életük folyamán csak néhány alkalommal jelentkezik, másoknál hetente többször is. Átlagosnak a havi egy-két roham tekinthetõ.
A roham kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert. Annyi bizonyos, hogy a migrénes roham ér eredetû: kezdetben – az aura során – az agyi erek görcsösen összehúzódnak, fõleg a nyakszirti területen, szerotonin, majd P-anyag-felszabadulás észlelhetõ, késõbb az erek kitágulnak, áteresztõképességük fokozódik, és a kiáramló plazma ingerli a fájdalomérzõ receptorokat. A legújabb vizsgálatok egyes agyi magvak (locus caeruleus és raphemagvak) fokozott aktivitását is kimutatták, és egy ún. „migréngenerátor” lehetõségét vetik fel.
A rohamot számos tényezõ provokálhatja. Ilyen lehet az idõjárás-változás, az alkohol (különösen a vörösbor), egyes ételek (csokoládé, érett sajt, eper, citrusfélék, egyes tartósítószerek), a menstruáció, a kialvatlanság, a fizikai vagy pszichés stressz.

A gyógyszerész tanácsa

Az alkalmanként jelentkezõ fejfájás jól befolyásolható fájdalomcsillapítókkal, amit célszerû jó nagy adag folyadékkal bevenni. A gyakoribb krónikus forma kezelése azonban igen nehéz feladat, ilyenkor a fejfájós napok száma több a havi 15 napnál. A túlzott fájdalomcsillapító-szedés megelõzése érdekében – különösen tenziós típusú fejfájás esetén – a gyógyszeres kezelést érdemes fizioterápiával, masszázzsal, nyaki tornával kiegészíteni. A relaxáció, autogén tréning gyakran szintén igen jó hatású.

Cluster fejfájás

A betegség nevét a rohamok jellemzõ halmozódásáról kapta (cluster = csomag, csoport, halmaz), erre magyar elnevezés, szakkifejezés nem ismeretes. A többi fejfájásbetegséghez képest jóval ritkább, és azokkal ellentétben férfiakon gyakoribb (férfi-nõ arány 4:1).
A clusterroham súlyos, mindig féloldali, és mindig azonos oldali fejfájásrohamok jellemzik. A szem környékén, vagy a halántéktájon jelentkezik az éles, hasító fájdalom, mely 15–180 percig tart, és a nap folyamán többször ismétlõdik. A rohamot vegetatív tünetek kísérik, melyek féloldaliak, és mindig a fájdalom oldalán hatnak. Ilyenek pl. a belövellt kötõhártya, könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, homlokizzadás. Az érintett oldalon szûkebb a pupilla, csüng a szemhéj, mely gyakran duzzadt, ödémás is lehet. Naponta 1–8 roham fordul elõ, melyek sokszor óramû pontossággal jelentkeznek, gyakran éjszaka is. Évente rendszerint 1-2 rohamperiódus fordul elõ, általában évszakváltáskor, de az egyes periódusok között hosszabb, akár több évig is tartó panaszmentes idõszakok lehetnek. A rohamperiódus általában 1–3 hétig tart, de súlyos esetben hónapokig is elhúzódhat. Krónikus formája ritkább (10%), ilyenkor egy évnél tovább tart a rohamoktól terhelt idõszak, miközben nincs két hétnél hosszabb szünet.
A fájdalom kialakulásának mechanizmusa kevéssé ismert. Az óramû pontossággal jelentkezõ roham-periódusok egy központi „fájdalomgenerátor” gyanúját vetik fel. Ezt a PET (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálatok eredményei is alátámasztják: a cluster fejfájás alatt a középagy egy jól körülírható területén a hypothalamusban mutatkozik aktivitásfokozódás.

A gyógyszerész tanácsa

A cluster roham kezelésében az oxigénbelélegeztetés és az orron át adott fájdalomcsillapítók segítenek. Fontos szerepet játszik a megelõzõ kezelés is.