Álomvilág

Életünk jókora részét az álmok birodalmában töltjük. Hetvenévnyi életre hatévnyi álom jut. De mit is tudnak a kutatók erről a homály borította világról?

Elalvást követően fokozatosan mélyül az alvásunk: az ún. lassú hullámú alvás stádiumai következnek, az elsőtől a negyedikig. A negyedik, a legmélyebb stádium után kezdődik az álom fázisa. Egy-egy ilyen fázis általában 5-15 percig tart, s éjszakánként az alvásciklusokkal 4-5-ször ismétlődik meg. Legyenek bár az álmok üzenetek vagy épp az alvó agy működésének jelentőség nélküli zörejei, közös vonásuk a képi kifejezésmód. Álmaink képekben kifejezett történetek, szürrealista rendezői stílusban készült rövidfilmeké. Kutatások rámutattak, hogy ezek a "filmek" akár folytatásos művekként is fölfoghatók. Egyazon éjszakán belül hajlamosak vagyunk azonos, illetve egymással összefüggő dolgokról álmodni. Az álmodott dolgok nagy részére az adott éjszakán még legalább egy közvetlen utalás történik. Mintha különösen lekötné a figyelmünket néhány téma, s ezeket tennénk meg az éjszaka "filmjének" a központi témáivá.

Akik sosem láttak
Vajon mi van azokkal, akik nem láthatnak képeket, mert súlyos látáskárosodottak? Akik hétéves korukban vagy annál később vesztik el látásukat, életük végéig álmodnak, az életükben "összegyűjtött" képek segítségével. Úgy látszik tehát, hogy az álmodó agy, ha csak teheti, ragaszkodik a képi kifejezésmódhoz. Akik viszont már vakon születtek vagy kisgyermekkorukban vesztették el a szemük világát, ők azokkal az érzetekkel jelenítik meg álmaikat, melyekkel éber világukat is élik: hangokkal, szagokkal, tapintási érzetekkel.

Nem tudni, hogy a csecsemők, akik még alig vagy egyáltalán nem látták a világot, álmodnak-e, s ha igen, milyen formában. Álomfázisaik már nekik is vannak, több is, mint nekünk, felnőtteknek, de élményeikről sajnos nem tudnak nekünk beszámolni. Egy értelmesebb 3-5 éves gyerek viszont már igen. A kora gyerekkori álmok képekből építkeznek ugyan, de furcsamód nélkülözik a mozgást, a történetiséget, na meg a "film" főszereplőjének, az álmodónak az ábrázolását. Annál gyakrabban szerepelnek viszont állati szereplők. Aztán az életkor előrehaladtával egyre több emberi szereplő kerül be az álmokba, és mozgás is egyre gyakrabban jelentkezik. 

A karbantartó, gyógyító álom
Tudományos vizsgálatok alátámasztják, hogy álmodást követően többnyire jobb lesz a hangulatunk. Érdekes, hogy ehhez nem kell feltétlenül kellemes dolgokról álmodnunk, sőt még emlékeznünk sem kell álmainkra. A regeneráló hatás e nélkül is bekövetkezik. Az álmodás folyamatába persze hibák is csúszhatnak. Élményeink "megemésztése" néha nem megy könnyen. Ilyenkor még sokáig ott kísért az éjszakai álom hangulata. Nem kell feltétlenül rémálmoktól szenvednünk ahhoz, hogy károsodjon az álmodás hangulat-karbantartó funkciója. A depresszió is hasonló problémát szokott előidézni.

Kérdés, hogyan valósítja meg az álomfázis azt a bizonyos hangulat-karbantartást. Lehetséges, hogy élményeink, emlékeink feldolgozása, új szempontú elrendezése és a régi emlékekkel való összekapcsolása révén. De ma még azt sem lehet kizárni, hogy maga az álom csak mellékterméke az alvó agy működésének, ahogy mondjuk a horkoláshoz sem rendelhető semmilyen ésszerűfunkció. Agyunk talán másképpen "lélegzik" az egyes álomfázisokban, és ennek a másságnak a "hangjait" álmok formájában tapasztaljuk meg. Akárhogy is, a szóban forgó élményfeldolgozási folyamatnak jótékony hatása van az emlékezésre.

Emlékszel, mit álmodtál?
Álmaink legnagyobb részét persze a feledés homálya fedi, döntő többségük visszavonhatatlanul kitörlődik az emlékezetünkből. Ez valószínűleg így is van rendjén, hiszen fölösleges lenne memóriánkat napi kétórányi plusz élményanyaggal terhelni.

Az álmokra való emlékezés feltehetőleg sajátosan emberi képessége tanulható, gyakorolható, fejleszthető a lejegyzésükkel és a velük való foglalkozással. Így valószínűleg sokkal többet tudunk meg önnön érzelmi életünkről és a bennünket érzelmileg érintő dolgokról. Álmaink nyelvezete annyira egyedi, hogy bármely általánosítás badar eredményre vezethet. Néhányan tudni vélik például, hogy mit jelent fogakról álmodni. De vajon mindegy, hogy egy fogszabályozót viselő ember vagy egy fogorvos álmodik ilyeneket? Egészen biztosan nem. Ilyen irányban tehát kár receptek után kutatni. Elképzelhető persze, hogy vannak olyan érzések, élmények, gondolatok, amiknek kifejezésében az emberek hajlamosak közös "nyelvezetet" használni. Maga Sigmund Freud is utalt ilyen, többnyire szexuális szimbólumokra.
Freud tanítványa, Jung már bátrabban használta a szimbólumokat az álomfejtésben. Szerinte szimbólumok sokaságát hordozzuk magunkban, s ezek minden emberi lényben azonosak.

Mi az álom?
Mára az agykutatás jelenti az álomkutatás legfontosabb irányát. Egyre precízebb módszerekkel igyekszünk belelátni az álmodó agyba. Az már szinte biztosnak látszik, hogy az álmodó agy nagy valószínűséggel fordított üzemmódban van az ébrenléti üzemmódhoz képest. Ez azt jelenti, hogy míg éber állapotban a külvilágból jövő élmények, benyomások alakítják az érzelmeinket, álmunkban az érzelmeink irányítanak mindent, ők írják a forgatókönyvet, ők a rendezői belső világunk filmjeinek. Az álom tehát kicsapongás lenne?

A válasz: nem. Hisz kellemetlen érzelmeink is vannak, sőt a kutatások egyértelmű eredménye szerint gyakrabban fordulnak elő álmainkban, mint a kellemesek.

Bódizs Róbert
pszichológus

A Patika Magazin 12 000 cikkével kíván önnek továbbra is kellemes és hasznos szórakozást a www.patikamagazin.hu portálján!