Márton-napja, november 11-e hosszú hagyományokkal rendelkező, számos népszokással, különleges ételekkel és újborral ünnepelt nap.
Ahogy régen volt...
Régen ez a nap zárta le a gazdasági évet, amely Szent György napján indult áprilisban. November 11-e hálaadó ünnep volt, a keresztények is jeles napként tartották számon. Szent Márton a legnépszerûbb középkori szent volt, akit a bor bírájaként is számon tartanak.
Régen ezen a napon nagy lakomákat rendeztek, ahol bőven ettek-ittak, hogy évközben se kelljen nélkülözniük. Dologtiltó nap is volt, tilos volt mosni, ez ugyanis a jószág elpusztulását jelentette.
A ludakról
Az ismert történet szerint úgy kapcsolódik Márton napja a ludakhoz, hogy Mártont ők árulták el. Történt ugyanis, hogy püspökké akarták szentelni, de ő a ludak közé bújt alázatosságból. Azok azonban nagy lármát csaptak és elárulták őt.
A ludak és Márton-napja egy régi pogány hagyományból is eredeztethető. E napra esett ugyanis a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból libaáldozatot mutattak be isteneiknek.
Az ok azonban, amiért ezen a napon valamilyen libával készített ételkülönlegességet szokás fogyasztani, sokkal egyszerûbb. Ez a nap volt az ugyanis, amikor a tömés után a libákat már le lehetett vágni.
Már 1171-ből vannak feljegyzések, amelyek szerint libát ettek ezen a napon. A cselédek ugyanis általában ekkor kaptak fizetést és ludat, amit általában el is fogyasztottak.
Aki elmulasztja e napon valamilyen libahús megkóstolását, az bizony számolhat azzal, hogy egész évben éhezik - legalábbis a néphagyomány szerint. A ludaskása az egyik legnépszerûbb étel, amit Márton napján készíteni szoktak. Elkészítése:
A kockákra vágott hagymát, sárgarépát és petrezselyemgyökeret libazsírban megpirítjuk. Õrölt borssal és őrölt gyömbérrel fûszerezzük. Hozzáadjuk a libaaprólékot és kevés csontlevet hozzáöntve pároljuk. Amikor a hús már majdnem puha a rizst hozzákeverjük, a cikkekre vágott gombát hozzáadjuk, az apróra vágott zöldpetrezselyemmel megszórjuk, ízlés szerint ízesítjük. Forró vízzel felöntjük és forrás után előmelegített sütőbe tesszük, amíg a rizs megfelelően megduzzad, és az étel kásaszerûvé válik. Eközben a libamájat vékony szeletekre vágjuk, enyhén sózzuk, borsozzuk. Serpenyőben kevés libazsírt forrósítunk, ebben a májat mindkét oldaláról ropogós pirosra sütjük. A kész ludaskását forrón tálaljuk, a tetején a megsütött libamájszeletekkel.
„Mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett”
Azért is különleges ez a nap, mert a hagyományok, és hosszú idők tapasztalata alapján ez az a nap, amikor az újbor először megkóstolható. Ezen a napon ajánlatos is megkóstolni azt, hiszen úgy tartja a mondás, hogy: „aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik”.
Márton, az időjós
Kiváló időjós is Márton napja: az elfogyasztott liba csontjából jósolták meg a várható időt; ha a csontok fehérek, akkor havas, ha barnák, akkor sáros lesz a tél.
Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. ezen a napon már nem meglepő, hogy esik a hó
Mulatságok
Nagy lakomák általában azért voltak ezen a napon, mert ekkor kezdődött a téli évnegyed, és ezt mindenkor meg szokták ünnepelni.
A régiek, főleg falun, sorra járták a házakat, köszöntőket mondtak, jókívánságokat, fûzfa - vagy nyírfa vesszőket ajándékoztak a háziaknak, amit aztán ők tavasszal az állatok kihajtására használtak. Ez szerencsét hozott nekik. Ez volt a Márton vesszeje. Ennek a vesszőnek több ága volt, és a néphagyomány úgy tartotta, hogy ahány ága van, annyit malacozik a disznó.
Napjainkban újborfesztiválokkal, Márton napi mulatságokkal, libanapokkal emlékeznek és őrzik a hagyományokat.
Szalai Nikoletta