Egyedülálló kóstolóra invitálunk, melyet a Borászportálok szerkesztősége tartott február elején. Állandó cikkírónk, egy londoni borkereskedés szakértője látogatott meg minket Budapesten, s ha már itt járt - nem jött üres kézzel. A nemzetközi borkülönlegességeket hazai nedûkkel vetettük össze!
Sherryt, de azonnal!
Természetesen nem bírtunk magunkkal, és rögtön az andalúz "erősített" bornak estünk neki, mintegy aperitívként.
A sherry termőterületének központja Jerez de la Frontera (innen van a helyben használatos, spanyol elnevezése is: Jerez) Andalúziában van. Fajtái (a száraztól az édesig): fino, amontillado, oloroso (száraz és édes), pale cream és az PX (csak édes).
Szakírónk szereti saját szemmel látni a terroirokat, így többek között Andalúziába is eljutott (a hordóban érlelődő sherryről is ő készítette a felvételt). Megtudtuk tőle, hogy mind a szőlő termelése, mind a bor elkészítése sok-sok vesződséget és nagy szakmai tudást, a spanyol borászok évszázados "fogásait" igényli. Fontos, hogy milyen égtáji szöget választanak a bodegának, a talaj vizezése, ablakok/ajtók nyitása - igen fontos a "sherry" készítésénél, hiszen fontos egy optimális páratartalom állandó biztosítása. A palomino fino fehér szőlőfajta, ebből készül a legtöbb bor Andalúziában, természetesen fahordókban (amerikai fában: Quercus Alba) érlelik solera rendszerben. Attól függően, hogy melyik típusú bort szeretnék készíteni belőle, a boron egy általuk flor-nak (virág) nevezett élesztőhártyát nevelnek (avagy nem), amely megakadályozza a bor oxidációját. A fino típusú bornál végig megőrzik ezt a védőhártyát, míg az amontillado-nál csak a hordóban való érlelés első időszakában. Az oloroso-nál például már egyáltalán nem is használják. Kristiantól azt is megtudtuk, hogy van a sherrynek egy palo cortado nevû verziója is. Ez akkor születik, mikora a bonyolult borászati eljárások utáni végeredmény gyakorlatilag valami új lesz, mely egyik fajtába sem tartozhat, általában ez éppen egy átment az amontillado és az oloroso között. Ezért már a pincékben egy fura jellel látják el, mely körülbelüli annyit jelent: hát, ez így sikerült. Lehet hogy néha ezek a legérdekesebbek?
Manzanillánk egy fino típusú bor, ám ezt egy külön névvel is ellátták (külön DO), mert Sanlúcarban, nagyon közel a tengerhez készül. Spanyolországban igen közkedvelt ital, melyet a spanyolok 6 Celsius fokra hûtve isznak, hogy felfrissüljenek tőle a melegben. Illatában egy tokajit ígér, a tapasztalatlan magyar fogyasztó viszont meglepődik, hogy erre az illatra száraz, furmintra hasonlító zamatok jönnek, ám jóval erősebb alkoholtartalommal. A fino sherry még a legalacsonyabb maligán fokú a sherryk közt, ám ez is elérheti a 15,5 fokot.
A cikkben dőlttel olvashatják borbírálónk kóstolási jegyzeteit, melyek stílusára is felhívnám a figyelmet: mint egy-egy szabadvers sorjáznak előttünk - néhol már a borok szakrális tartalmára világítva!
Manzanilla Argüeso Fina
Halvány szalmasárga szín fényes reflexekkel. Tiszta illatok, kellemes sós enyhe diós lecsengéssel, nagyon szép ez a friss tengeri sós érzet, ami árad a borból. Száraz, jó arányok, alacsony savak, de a kellemes sós érzet megmarad vad virágokkal kombinálva - a vastag élesztő komoly karaktert ad a bornak. Nagyon korrekt lecsengés.
Végre megtudtuk, mi az a rajnai rizling
Kristian - mivel édesapja német - a német nyelv, kultúra és borkultúra jó ismerője is. Németségének szerintem fontos ismérve az is, hogy egyik nagy kedvence a rajnai rizling, ebből hozott nekünk egy igen nagy hírnévre szert tett tételt. A St. Antony-i pincészet - mely egyébként egykor a MAN cégcsoport tulajdona volt - Hessen (Rheinhessen) környéki szőlőket birtokol. Rajnai rizlingje igazi grand cru - németül ebben a tartományban Grosses Gewächs a neve. A terroir neve, ahonnan tételünk származik: Pettental. Hiába dícsérhető a csopaki zászlósbor (2006 ráadásul országszerte egy kiváló évjárat), a rajnait kóstolva döbbenünk rá, miért írja le szakértőnk újra meg újra, hogy a magyaroknak nem szabad olaszrizlingjükkel a nemzetközi piacra lépniük. Ott ugyanis már van egy rizling, és az az eredeti. A hazánkba Észak-Olaszországból bekerült fajta pedig - amint a példa bizonyítja - nem képes ugyanarra mint a rajnai. Ráadásul a németek igencsak értenek is első számú boruk elkészítéséhez - van benne egynéhány évszázados tapasztalatuk... A rajnai nem csak színében ver két kört a csopakira, de zamatanyagai is sokkalta erőteljesebbek, a csopaki határozottan visszafogott mellette.
Jásdi Csopaki Rizling 2006
Halvány szalmasárga enyhe zöldes reflexekkel. Citrusok az előtérben egy leheletnyi földes képpel. Száraz a szájban, a virágokat hamar felválltják a citrusok, grépfruit a háttérben - a már megszokott földes kép újra visszaköszön, közepes savak megtartják a bort. Jó egyensúly, közepes lecsengéssel, hiányzik belőle a komplexitás.
St Antony Nierstein Pettental GG 2003
Szép aranyszín, nagyszerû illat. Egy bomba robban: trópusi és citrus gyümölcsök - egy egész hajórakomány mindebből, de mindvégig elegáns marad. Csodálatos parfüm lehetne.
Száraz a szájban olyan mint egy GG- nek lennie kell, komoly savak megtartják a hatalmas testet, az erő sugárzik, nagyszerû figyelemmel kísérni ezt az alkotást. Trópusi gyümölcsök, a megszokott őszibarack - körte mellett kitünő kombináció -, plussz vad virágok, és ne feledkezzünk meg a nagyszerû mineralitásáról sem. Bravo!