Toszkána az egyik legismertebb borvidék az egész világon. Hogy ezt minek köszönheti? Természetesen vörösborainak, hiszen ha egy borbarátnak bárhol a világon azt mondják: Brunello vagy Chianti, mi rávágjuk: Toszkána. A borvidék borainál már csak a toszkán táj lehet feledhetetlenebb.

Olaszország - Franciaország mellett - piacvezetőnek számít a világ borforgalmazásában. A változatos éghajlatú országot változatos borkultúra jellemzi. Az Alpok lábainál megtalálható a fehérszőlő is, ám Itália alapvetően a vörösborairól híres. Leginkább talán a toszkán vöröseiről.
Montalcino a toszkán táj mintapéldája, turistaszezonban százezrek keresik fel. Itt szinte minden a vendéglátásról és a borról szól: a település szűk kis utcácskáin egymást érik a borkimérések, éttermek - és a szuvenírboltok. A lankás tájon emelkedő várhegy geográfiailag valójában maga is csak egy dombocska. Bora, a Brunello di Montalcino ma már világszerte híres, ám ehhez szükség volt a szigorú eredet-, és minőségvédelmi szabályozás bevezetésére is. Bár néha felröppennek hamisításról szóló hírek, azért a Brunellora vigyáznak, hiszen Olaszország márkaneve.
A gyengébb évjáratokban nem is hozhatják forgalomba Brunelloként, ilyenkor Rosso di Montalcino-nak nevezik. Ehhez pedig a borvidéken termelő miden pincészet tartja magát. A Brunello a sangiovese szőlőből készül - Itáliában jellemzően sajátos olasz szőlőket termesztenek, ez is egy ilyen tipikusan olasz fajta. És hogy miért olyan különleges a Brunello? Talán amiatt, hogy a szabályozással a borkészítés helyi hagyományait sikerült megőrizniük. Fiatal ültetvényekről származó szőlőből például nem is készíthetnek Brunellot, és a kierjesztett bor hosszú, legalább 2 éves fahordós érlelést kap.
A modern gépesítés mellett használják például az évszázadok óta bevált óriáshordókat, illetve némileg az elavultnak tűnő, ám itt bevált, még hatalmasabb betonkádakat is. Montalcino-n nem jellemző a kis tölgyfahordók alkalmazása, a barrikolás, de legalábbis nem tartozik a hagyományhoz.
Montalcino talaja is hozzájárul a titokhoz. Egyszerre meszes, vulkanikus, és ásványokban gazdag.
A Brunello színe gránátvörös, fő aromajegyei a piros vagy fekete bogyós gyümölcsök - túléretten ezek lekvárosan jelennek meg -, előfordul, hogy némi animalitással vagy egyéb érdekességgel - pl. dohány - kísérve. A hosszú érlelésnek köszönhetően mindig komplex bor. Kiválóan passzol a híres olasz szarvasgombás húsételekhez.