Az európai kontinens és benne az Európai Unió játssza a bor világpiacán a főszerepet. Termelési, export, import adatai egyértelműen vezető helyét tükrözik a világpiacon. A közösség területén fekvő bortermelő országok a termelés mennyiségén kívül a borkultúra, a borfogyasztás jellege és módja tekintetében is a legjelentősebbek.
A 25 tagú közösség a világ szőlőfelületének 47%-át birtokolja, ami 3,4 millió hektárt jelent. A piacon rendelkezésre álló bormennyiség (termelés és a harmadik országokból származó import együttesen) 160-195 millió hektolitert tesz ki az évjárat függvényében. Az elmúlt 5 évben az EU bortermése átlagosan 178 millió hektoliter volt, ami több mint 16 milliárd EUR értéket tesz ki, amely átlagosan 7 millió hektóliterrel fog növekedni Románia és Bulgária belépésével. A közösségi borarculatot Franciaország, Olaszország és Spanyolország jelenítik meg: ez a három ország termeli mennyiségben és értékben is a legtöbb bort.
A közösség országai számítanak a legnagyobb borfogyasztóknak is, de a fogyasztás összességében csökkenő tendenciát mutat. A déli országok csökkenő borfogyasztását az északi és a közép-kelet európai országok fogyasztásbővülése ellensúlyozza valamelyest. A közösség borfogyasztási növekedési tartalékai ezen országok kivételével még az Egyesült Királyság.
A közösség a világ borpiacán a legnagyobb exportőrnek számít. Az ezredfordulótól kezdődően azonban a közösségi borkivitel lassan növekszik, stagnál, míg a közösségbe érkező import megduplázódott. Ezen kívül a főbb versenytársak (elsősorban a tengerentúli országok) ezen időszak alatt EU borpiaca felé irányuló kivitelüket megtöbbszörözték. Az új tagállamok közül csak Magyarország rendelkezik számottevő bortermeléssel. Az EU belső kereskedelme ennél kedvezőbb képet mutat: 1992/1993-as 36 millió hektóliterről a 2003/2004-es borpiaci évre 50 millió hektóliterre növekedett.
A bortermelés a közösségben jelentős szerepet tölt be a mezőgazdasági össztermelést tekintve; részesedése 5,3 %-s, bár fontossága országonként változó. Különösen nagy jelentőségű a dél-európai országokban: Franciaországban és Olaszországban, ahol ez az arány a 10%-ot is meghaladja. A szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozó gazdaságok száma a közösségben 1,6 millió.
Ébresztő
Az EU Bizottság 2006-ban a borpiac közös szervezetének gyökeres megreformálása mellett foglalt állást. Az EU Bizottsága abból indult ki, hogy az Európai Unió játssza továbbra is a főszerepet a világ borpiacán, de ez a vezető szerep az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Ha a jelenlegi tendencia tovább folytatódna, akkor a termelés további drasztikus csökkenésével, a feleslegek keletkezésének tartóssá válásával kellene számolni.
A fogyasztói változásokra a közösség bortermelői nem tudtak hatékony választ adni az utóbbi években, ezért a változások egyedüli nyertesei az újvilági bortermelők lettek. A hatalmas, egybefüggő ültetvények, az iparszerű termelés, az igen jelentős marketingmunka jelentették a megfelelő választ az új fogyasztói igényekre. A piaci változások szoros nyomon követése jellemzi az újvilági termelőket, akik a magasabb minőségi kategóriába is egyre inkább szeretnék betenni a lábukat.
A reform elfogadása
Az Európai Unió Bizottsága 2006 év elején jelentette be elképzeléseit a bor közös piaci szervezetének reformjára vonatkozóan. Első, reformra vonatkozó jogszabály-tervezetét 2007. július 4-én tette közzé.
A reform koncepciójáról folytatott majd másfél éves vita során a tagállamok között egyetértés alakult ki, hogy a bor közös piaci szervezetének alapvető és mélyreható reformjára van szükség, mivel a jelenlegi rendszer nem kellően hatékony az ágazati problémák kezelésére, az európai bor versenyképességének növelésére. Minden tagállam érzi, hogy a világ borpiacán alapvető változások következtek be, amelyhez a piacszabályozásnak is igazodnia kell.
Az induló, intenzív tárgyalások ellenére a megegyezés meglehetősen távolinak tűnt, az egyes tagállamok által képviselt érdekek, illetve a tagállamok és az Eu Bizottsága reformelképzelései között húzódó nagy távolságok miatt. A mezőgazdasági termékpályák közül utolsónak meghagyott szőlő-bor ágazat reformját a tagállamok szükségszerűnek találták, de a déli tagállamok kivételezett támogatási helyzetükből nem akartak engedni, az északi bortermelő országok viszont egy más intézkedés-szerkezetű és forráselosztású reformban érdekeltek. A Bizottság részéről a tárgyalások elhúzódásának lehetősége komolyabb bizonytalanságot jelentett, mint egy nagyobb kompromisszummal meghozott döntés.
A tárgyalások a mezőgazdasági és halászati minisztereinek tanácsa 2007. december 17-19-i ülésén ért véget. Megszületett a politikai megállapodás a tervezet végső szerkezetére vonatkozóan, a legfontosabb kérdésekben rögzítésre kerültek a feltételek.
Harmadik félként az Európai Parlament is jelentős kérdésként kezelte a borpiaci reformot, így megfelelő súllyal adta meg véleményét a sok vitával kísért javaslatról. Érezve, hogy a megegyezés egyik legsarkalatosabb pontja az ágazati költségvetés elosztása, a bor közös piaci szervezetének költségvetési lehetőségeit évi 100 millió euróval bővítette. Ez a plusz forrás jelentősen segítette a megegyezést, mivel a bortermelő tagállamok számára a tervezet a decemberi miniszteri fordulóban nem tudott volna kínálni olyan alternatívákat, amelyek arra ösztönözték volna az ágazati minisztereket, hogy ők is a megegyezés mindenek előtti fontosságát tartsák szem előtt.
A decemberi miniszteri fordulón minden tárgyaló fél jelentős erőfeszítéseket tett az érdekek érvényesítése érdekében. A tagállamok között folyó több kétoldalú tárgyalás, az Eu Bizottságával és a Tanácsot képviselő Portugál Elnökséggel történt háromoldalú egyeztetések, plenáris ülések éjszakát sem figyelembe vevő, egymást érő sorozata végül a politikai megegyezés eredményét hozta.
A végső döntés szerint Magyarország szőlő-bor ágazata 2009-ben - az eredeti javaslat szerinti 12,4 helyett - 16,8 millió euró, 2010-től 23 millió euró, 2012-től 2015-ig 29 millió euró támogatást használhat fel. A 2007-ben bemutatott tervezet szerint Magyarország 2015-ben csak 16.6 millió euró támogatást kapott volna.
Ezzel a magyar szőlő- és borágazat fajlagos támogatottsága az új tagországok között a legmagasabb, amellyel megelőzzük Ausztriát és Portugáliát is.
Sztanev Bertalan
Borszakíró