|
|
|
|
Ajka Kristály
A pápai kereskedõcsaládból
származó Neumann
Bernát alapította
a cég elõdjét
1878-ban.
A középkori hagyományokkal
rendelkezõ bakonyi üvegfúvás
magyar mûvelõi mellé
bajor és szász mestereket
hozatott Ajkára az újonnan
létesült üveghutába,
ahol elsõsorban háztartási
üvegárut - demizsonokat,
boros és befõttes
üvegeket - állítottak
elõ. Az üvegolvasztáshoz
a másutt általánosan
használatos faszén
helyett ajka-csingeri szenet használtak.
1891-ben a Kossuch-cég
kezébe került a vállalkozás,
s az újdonságként
elõállított
luxus üvegtermékek
azonnal piacra találtak
Németországban,
az USA-ban, sõt még
Kelet-Indiában is. Az elsõ
világháború
alatt és után, sõt
utóbb a második
világháborút
követõen is több
évig szünetelt a manufaktúra
jellegû gyár termelése.
Az 1948-ban történt
államosításkor
már 410 fõt foglalkoztattak.
Tovább
>>>
|
|
|
Margitszigeti kristályvíz
- Hunyadi János - Apenta
- Ferencz József Keserûvíz
A híres budapesti fürdõket
tápláló forrásokból
nyert különféle
gyógy- és ásványvizek
palackozása a 19. század
dereka óta jövedelmezõ
üzlet.
Az egyik legismertebb forrás,
a margitszigeti feltárását
József fõherceg
kezdeményezte, a fúrásokat
1866-ban kezdték el, s
a 43,2 Celsius fokos, kéntartalmú,
meszes gyógyvízre
épült az 1869-ben
megnyitott Szent Margit gyógyfürdõ,
ahol ivókúrákat
is tartottak, a szénsavval
dúsított vizet pedig
Palatinus-víz, majd Szt.
Margitszigeti ásványvíz
néven palackozta a Szent
Margitsziget Rt. Tovább>>>
|
|
|
Auguszt - Hauer - Ruszwurm
"Budai Gerbeaud"-ként
emlegették a század
elején a Krisztina téri
Auguszt cukrászdát,
mely az 1836-ban született
Auguszt Elek által alapított
cukrászdinasztia legfényesebb
üzlete volt.
Az elsõ
Auguszt cukrászda 1870-ben
nyílt a mai Dózsa
György téren, majd
az alapító 1881-es
halála után az özvegy
vezette a családi vállalkozást,
amelyet 1901-ben fia, Auguszt
József vett át.
Õ nyitotta meg 1907-ben
a Krisztina téri fõüzletet,
ahol a selyemtapéták,
velencei csillárok, vörös
márvány lapú
mahagóni bútorok
között fogyaszthatta
a közönség a
finom teákat, süteményeket,
drazsékat, pralinékat,
csokoládékat, a
télen is árusított
fagylaltokat. A Hidegkúti
úton nyitott, japánkerttel
ellátott teraszos Auguszt
Pavilon Budapest kedvelt uzsonnázó-vacsorázó
helye volt a nyári szezonban
a húszas-harmincas években.
Tovább
>>>
|
|
|
Bambi - Sztár - Traubisoda
- Márka
Az ötvenes-hatvanas évek
egyik jelképévé
vált a szintetikus alapanyagból,
kevés széndioxid
hozzáadásával
készült "narancsízû"
Bambi, "a gyerekek kedvence".
A két
és fél decis csatos
üvegben árult nedû
sokáig az egyetlen üdítõital
volt a magyar piacon. A Bambit
1947-ben a Hazai Szikvízüzem
kezdte palackozni Horváth
Mihály téri üzemében,
mely az államosítás
után a Fõvárosi
Ásványvíz
és Szikvíz Üzem
kezelésébe került.
Gyártását
az ötvenes években
áthelyezték a X.
Halom utcai üzembe, majd
1960-tól az akkor már
Fõvárosi Ásványvíz
és Jégipari Vállalat
(FÁJIV) névre hallgató
cég Döbrentei téri
palackozójába, ahol
a megugrott kereslet miatt NDK-gépsorokat
állítottak be. A
hatvanas évek elején
újdonság erejével
hatott a hasonló alapanyagokból
készült, de citromízûre
kevert, szintén csatos
üvegben, a FÁJIV által
forgalomba hozott Utas üdítõ,
valamint a gyümölcsízû
Erdei Bambi. Tovább>>>
|
|
|
Braun likõr - Hubertus
Az elsõ magyar likõrgyártó
vállalkozások királyi
haszonbérletekbõl,
úgynevezett regálebérletekbõl
fejlõdtek ki a 19. században.
A korai vállalkozók
anyagi biztonságát
növelte, hogy sok esetben
borkereskedéssel, pálinkafõzéssel,
illetve ecetgyártással
is foglalkoztak.
A legrégebbi hazai ecet-
és likõrgyárat
Braun Lajos alapította
1839-ben a budapesti Üllõi
út 60. szám alatt,
ahol mintegy 50 munkásával
likõröket, ecetszeszt,
borecetszeszt és pezsgõborokat
készített. Tovább>>>
|
|
|
Közért - Csemege
A "Közért"
1948 óta mind a mai napig
- jóllehet néhány
éve már nem létezik
- az élelmiszerboltot jelenti
a budapestieknek, s kevesen tudják,
hogy valójában a
Községi Élelmiszerkereskedelmi
Rt. nevének rövidítése
volt.
E vállalat egyik jogelõdje
volt Budapest Székesfõváros
Községi Élelmiszerárusító
Üzeme, amelyet a fõvárosi
törvényhatósági
bizottság 1911-ben hozott
létre a drágaság
megfékezésére.
Az élelmiszerüzem
és 50 boltból álló
hálózata nagy mennyiségben
hozott forgalomba olcsóbb
húsfajtákat és
hentesárukat, ezzel ármérséklõ
hatást gyakorolt anélkül,
hogy hatóságként
árváltozásokat
írt volna elõ. A
hamar népszerû "Községi"
boltjaiban forgalmazott árucikkek
köre késõbb
fokozatosan kibõvült.
Az üzem 1948. május
15-éig mûködött
és az akkor megalakított
Közért három
alapítójának
egyike lett. Tovább>>>
|
|
|
Diana sósborszesz
"Minden háznál
Diana sósborszesz legyen!"
- hirdették a plakátok
a húszas években
a nagyvárosokban és
a legkisebb faluban is.
A Dianát ugyan csak a század
elején kezdték gyártani,
ám a sósborszesz
már évtizedekkel
korábban elengedhetetlen
kelléke volt a magyar háztartásoknak.
Meghonosítása Brázay
Kálmán nagykereskedõ
nevéhez fûzõdik,
aki európai tanulmányútjai
során ismerkedett meg a
francia parasztok által
az 1700-as évek óta
használt "csodaszerrel",
amelyet továbbfejlesztett:
finomszeszbe növényi
olajokat, aromákat kevert,
amit sós vízzel
hígított, s az elegyet
elnevezte sósborszesznek.
Tovább>>>
|
|
|
Dreher
Schmidt Péter, a pesti
születésû, Bajorországban
tanult sörfõzõmester
elsõként ismerte
fel, hogy az akkori Kõérfölde
(a késõbbi Kõbánya)
területén lévõ,
kiegyenlített hõmérsékletû,
egyenletes páratartalmú
pincejáratok kiválóan
alkalmasak sörraktározás
céljára.
1844-ben nyitotta meg üzemét,
majd - példáját
követve - 1854-ben Barber
Ágost és sógora,
Klusemann Károly építtettek
üzemet a külsõ
Jászberényi úton
a pincék fölé.
Barber és Klusemann Serfõzõház
néven kezdték meg
mûködésüket,
1855-ben pedig megalakult a Kõbányai
Serház Társaság.
Tovább>>>
|
|
|
Egis
Az Ovomaltine gyermektápszer
volt a legnépszerûbb
terméke annak a Wander
Gyógyszer- és Tápszer
Rt.-nek, amelyet Balla Sándor
gyógyszerész vezetésével
és kisebbségi tulajdonosi
részvételével
hozott létre a svájci
Wander cég.
A vállalat svájci
eljárással, hazai
nyersanyagokból nemcsak
tápszereket, hanem néhány
gyógyszert is gyártott
a Monarchia és a Balkán
piacaira. Az eredendõen
a jelenlegi kõbányai
telephelyén üzemelni
kezdett gyár termékszerkezete
az elsõ világháború
után szükségszerûen
átalakult, s hamar korábban
alapított Richterhez és
Chinoinhoz. Tovább>>>
|
|
|
Gerbeaud
Az elõkelõ pesti
polgárság kedvelt
találkozóhelye volt
mindig is a mai Vörösmarty
téren lévõ
elegáns kávéház
és cukrászda.
Az egykori Színház
téren elõször
1861-ben Privorszky Ferenc, a
pesti kávéstársaság
fõ elöljárója
nyitott fényûzõen
berendezett kávéházat,
amely az ellenzéki írók
székhelyévé
vált, otthont adott a Deák-párt
klubjának is. 1870-ben
a kávéházat
új tulajdonos vette meg:
Kugler Henrik, egy soproni cukrászdinasztia
sarja, aki a közeli József
(nádor) téren 1858
óta vezette a városszerte
kedvelt családi cukrászdát.
Kugler az új helyen sok
finomságot kínált,
a habos, csokoládés
kávé, a torták,
a különleges likõrök
és bonbonok vonzották
az arisztokráciát,
még a királyi család
is törzsvendég lett.
Õ honosította meg
a francia mignont, amelyet sokáig
csak "kuglerként"
emlegetett a közönség.
Tovább>>>
|
|
|
Globus Konzervgyár
Weiss Manfréd és
Bertold 1882-ben a budapesti Lövölde
téren alapított
húsfeldolgozó üzemet.
Három évvel késõbb
a Soroksári útra
költözve már
Weiss Manfréd Elsõ
Magyar Konzerv- és Ércárugyár
néven "polgári
vásárlók
számára zártak
tartósított húst
szelencébe".
A gyár a hadsereg részére
fõleg hús- és
kávékonzerveket,
kisebb mennyiségben pedig
gyümölcs- és
zöldségkonzerveket,
leveskivonatokat készített
(ez lett az alapja a késõbbi
csepeli Weiss Manfréd Mûveknek).
A két háború
között a cég
jelentõsen bõvült:
a harmincas években megvette
például a nagykõrösi
Pátria Konzervgyárat,
majd a kecskeméti és
a szegedi konzervgyárat
is. Magát a Globus márkanevet
1924-ben jegyeztették be.
Tovább>>>
|
|
|
Gundel Étterem
A legismertebb magyar szállodás
és vendéglõs
dinasztia alapítója,
a bajorországi Ansbachban
született Johann Adam Michael
Gundel, azaz Gundel János
1857-ben, 13 évesen érkezett
Magyarországra szerencsét
próbálni.
Elõször nagybátyjához,
Grtner György budai vendéglõshöz
állt be, majd több
budapesti vendéglõben
szerzett tapasztalat után
1869-ben önállósította
magát, s megvette a Király
utca 40. alatti Bécsi Sörházat.
Két év múlva
tulajdonosa lett a József
téri (ma József
nádor tér) Virágbokor
(Blumenstökli) vendéglõnek,
amelyet 8 évig vezetett,
s a belsõ Lipótváros
legelõkelõbb éttermévé
fejlesztett. Törzsvendégei
közé tartozott például
Lotz Károly, Mikszáth
Kálmán, Liszt Ferenc
és Tisza Kálmán.
1875-ben megvette a Schmidt-testvérek
által 1872-ben megnyitott
Erzsébet Királyné
szállodát is. Tovább>>>
|
|
|
Gyõri Keksz
Az Albert keksz, a Balaton szelet,
a Vaníliás karika,
a Pilóta keksz évtizedeken
át közkedvelt ínyencségek
voltak, s a gyõri gyár
privatizációja és
a külföldi tulajdonos
belépése ellenére
a mai napig megtalálhatók
a boltokban.
A mostani üzem helyén
1880-ban állították
üzembe az ország elsõ
kekszgyárát, amelyet
Bach Hermann gyõrszigeti
gõzmalmából
alakítottak át.
Bach az üzemet 1892-ben eladta
Koestlin Lajosnak, aki akkor települt
át Magyarországra
az ausztriai konkurenciaharc elõl,
hat vagonban hozva magával
bregenzi biscuitgyárának
összes gépét.
Tovább>>>
|
|
|
Gyulai kolbász - Csabai
kolbász
A Gyulai kolbász hírnevét
egy kis családi vállalkozás
alapozta meg a 19. század
végén, míg
a csabai kolbászt hasonló
idõszakban kezdték
gyártani.
1882-ben nyitott gyulai szatócsüzletében
Balogh József saját
készítésû
házi kolbászt, szalonnát
és disznósajtot
is árusított, elsõsorban
a közeli laktanyában
állomásozó
huszárzászlóalj
megrendelésére.
Jutott azonban a termékekbõl
sógora pesti fûszerüzletébe,
és küldött egyik
barátjának Párizsba
is. Utóbbi beszélte
rá, hogy az egyedi ízû
kolbászt nevezze be az
1910-es Brüsszeli Világkiállításra,
ahol a "Gyulai kolbászként"
bemutatott terméket nyomban
aranyéremmel jutalmazták.
Tovább>>>
|
|
|
Herendi Porcelángyár
A pápai keménycserépgyár
bérlõjeként
Fischer Mór 1839-ben komoly
tõkével betársult
Stingl Vince 1826-ban alapított
herendi mûhelyébe,
amelynek 1840-tõl egyedüli
tulajdonosa lett. Ekkor 54 fõt
alkalmazott, köztük
külföldi porcelánfestõket
is.
A kor igénye a kézi
festésû, magas színvonalú
termékek felé mutatott.
Így kezdte el Fischer a
régi, világhírû
európai porcelángyárak
(Meissen, Bécs, Sévres)
termékeinek utánzását.
A fõúri családok
(Esterházyak, Zichyek,
Pálffyak) herendi megrendelésekbõl
egészítették
ki eredeti készleteik hiányzó
darabjait. Késõbb
kínai, japán és
más keleti kultúrák
szín- és formavilága
is megjelent porcelánjain,
de mindig egyéni, herendi
jelleggel. Tovább>>>
|
|
|
Hollóházi Porcelángyár
Az ország legrégibb,
folyamatosan mûködõ
porcelángyára található
a Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei
Hollóházán.
A Károlyi grófok
birtokán 1777-tõl
mûködõ elavult
üveghuta 1831-ben korszerûsítés
helyett áttért az
úgynevezett kõedénygyártásra:
asztali készleteket, korsókat,
tálakat, dísztányérokat,
kulacsokat állítottak
elõ.
A század végéig
Hollóháza látta
el a magyar falu lakosságát
használati tárgyakkal,
a falusi élet kellékeivel.
A fényes fehér mázzal
bevont edényeket mélytüzû
rózsák, mezei virágok,
tarka csokrok díszítették,
formavilágát a paraszt
fazekasok munkái ihlették.
Tovább>>>
|
|
|
Kotányi fûszerek
A szegedi Kotányi János
14 évesen, 1872-ben gyalogszerrel
ment Bécsbe, hogy ott kereskedelmi
ismereteket szerezzen. Visszatérte
után 22 éves korában
már saját fûszerüzletét
vezette, késõbb
inkább nagybani kereskedéssel
foglalkozott, de fõ árucikke
szinte mindig a szegedi paprika
volt.
1881-ben Szegeden paprikamalmot
is létesített, egyúttal
üzletet nyitott. Õrleményét
"Kotányi János
féle rózsa paprikaként"
hozta forgalomba, az Eiffel-tornyot
ábrázoló
védjegyét 1892-ben
jegyeztette be Bécsben.
Tovább>>>
|
|
|
Szegedi paprika - Kalocsai
paprika
A szegedi és a kalocsai
fûszerpaprika nemcsak a
hagyományos magyar étkezés
alapja, de hosszú évtizedek
óta a külföldön
legismertebb magyar termék,
úgynevezett hungaricum.
A Szegedi Paprika Rt. emblémájában
ma is 1748-as évszám
szerepel, ekkor említik
ugyanis elõször "márkanévként"
hivatalos iratok a szegedi paprikát.
Az elsõ paprikaõrlõ
malmot 1859-ben Szegeden létesítették
a Pálfy testvérek,
s õk honosították
meg 1876-ban a paprika gõzmalmi
feldolgozását is.
Akkoriban a környékben
egyre többen kezdtek paprikaõrléssel
foglalkozni, így például
Kotányi János és
Pick Márk is. Tovább>>>
|
|
|
Pick - Herz
A cseh-morva származású
szegedi Pick Márk terménykereskedõ
1869-ben alapította cégét,
s az idényjellegû
munka kiegészítéseként
1878-tól telente szalámit
is készített. Pickhez
hasonlóan Herz Ármin
is terménykereskedõ
volt, aki 1882-ben hozta létre
önálló cégét
a budapesti Soroksári úton.
A nagyüzemi gyártást
1885-ben indította el,
s az olasz szalámimesterek
szaktudása, valamint a
magyar nyersanyag és fûszerezés
hamarosan külföldön
is elismert minõséget
és egyedi ízhatást
eredményezett. 1906-ban
az alapító legidõsebb
fia társtulajdonossá
vált, s ezzel új
korszak kezdõdött:
a kitûnõ kereskedelmi
érzékkel megáldott
Pick Jenõ a szalámit
tette a cég elsõ
számú termékévé,
amelynek exportját is fellendítette,
a tízes években
a termelés a kezdeti évi
60 tonnáról 300-ra
emelkedett. Tovább>>>
|
|
|
Stühmer
Magyarország legnagyobb
csokoládégyárát
Stühmer Frigyes hamburgi
cukrászmester alapította
1868-ban Pesten, az Õsz
(ma Szentkirályi) utcában.
A kezdeti cukorkaüzemhez
1883-ban gõzüzemû
csokoládégyárat
épített, s ezzel
meghonosította Magyarországon
a nagyüzemi csokoládégyártást.
Az ipar fejlesztésében
kifejtett tevékenységéért
Ferenc József 1885-ben
érdemkereszttel tüntette
ki, s az elsõk között
kapott engedélyt termékein
a magyar címer használatára.
Vevõi közé
tartozott Kugler Henrik cukrászmester
is, aki csokoládé
mártómasszát
vásárolt tõle.
1890-ben bekövetkezett halála
után örökösei
vezették tovább
a gyárat, mely 1928-ban
egyéni cégbõl
részvénytársasággá
alakult. Tovább>>>
|
|
|
Százéves - Apostolok
- Kárpátia - Mátyás
Pince
A jelenlegi Százéves
Étterem épületét
1755-tõl Péterffy
János ítélõtáblai
ülnök építtette
Proberger Jakab, az elsõ
pesti serfõzõcéh
fõcéhmesterének
háza helyére. Az
épület a pesti barokk
világi építészet
úgyszólván
egyetlen emléke.
Az épületben a hagyomány
szerint a 18. század végén
már mûködött
vendéglõ. 1831-ben
Buda Városához cégérezték
a Hasslinger féle fogadót
és e falak között
immár 170 éve megszakítás
nélkül vendéglátó
üzlet mûködik.
1864-tõl 1941-ig a Kriszt
család három generációja
vezette kezdetben Fehér
Hajó, majd Kriszt néven,
1923-tól ismét Buda
Városához cégérezve.
Tovább>>>
|
|
|
Szerencsi Csokoládégyár
Igencsak meghökkentek a szerencsiek
1923-ban, amikor a városban
két évvel korábban
alapított Magyar Kakaó
és Csokoládégyár
Rt. dolgozói egy szép
napon kiálltak a gyárépület
elé, és minden arra
járót megajándékoztak
egy tábla csokoládéval.
Ez volt a cég elsõ
terméke, a sárga
papírba csomagolt 101-es
fõzõcsokoládé,
amibõl elõször
próbaképpen csak
200 kilogrammot készítettek,
de a kezdeti sikerek után
megindult a tömeggyártás.
A cég - melyet a Stühmer-gyár,
a Magyar Cukoripari Rt. és
a Hangya Szövetkezet hozott
létre - a 20-as évek
derekán indult igazán
fejlõdésnek, amikor
a svájci állampolgárságú
Liechti Frigyes, a temesvári
csokoládégyár
korábbi igazgatója
került az üzem élére,
s nyomban korszerû gépeket
és szakembereket hozatott
Németországból.
Tovább>>>
|
|
|
Törley - Francois
A franciaországi Champagne
megyében sajátította
el a múlt század
második felében
a pezsgõkészítés
tudományát az 1858-ban
Szabadkán, földbirtokos
családban született,
Grazban is tanult Törley
József, aki Reimsben alapította
elsõ pezsgõgyárát.
Hazalátogatva Budafokon
járva felismerte, hogy
Promontor termelési és
kereskedelmi szempontból
kiválóan alkalmas
pezsgõgyártásra,
ezért megvásárolta
a régi Savoyai uradalmat,
s 1882-ben "Törley József
és Tsa Pezsgõgyára"
néven, francia szakemberekkel
és gépsorokkal,
tizenegynéhány munkással
hozzálátott "pezsgõbor
készítéséhez
az egyedüli francia módszer
szerint". Tovább>>>
|
|
|
Váncza sütõpor
"Haladjon Ön is a korral,
süssön Váncza
sütõporral!"
- máig ismerõsen
cseng az egyik legnevezetesebb
magyar reklámszlogen, mely
a 20-as évek végén
született.
Akkoriban a háziasszonyok
a sütéshez-fõzéshez
elsõsorban a széles
körben elterjedt német
Oetker termékeit vásárolták.
Többen kísérleteztek
az Oetkerhez hasonló termékek
hazai alapanyagú elõállításával,
közülük Váncza
József érte el a
legnagyobb sikereket, aki sziporkázó
reklámötleteivel gyorsan
ismertté tette termékeit.
Tovább>>>
|
|
|
Zwack Unicum
"Das ist ein Unicum"
- csettintett II. József,
amikor háziorvosa, dr.
Zwack gyógyszerként
ajánlotta õfelségének
a különleges nedût,
legalábbis így szól
a családi hagyomány.
A császár ezzel
mindjárt nevet is adott
a gyomorkeserûnek.
A királyi orvos leszármazottja,
az ifjú Zwack József
a pesti Marokkói udvarban
(a mai Erzsébet téren)
1840-ben nyitotta meg elsõ
gyárát, s 1881-ben
vették lajstromba elsõ
védjegyezett terméküket,
a Kincsem likõrt. Ezt két
évvel késõbb
követte az Unicum bejegyzése,
ekkor még fehér
alapon piros kereszttel, de már
a jellegzetes gömbölyû
üvegben. Tovább>>>
|
|
|
|
Zsolnay Porcelángyár
Zsolnay Vilmos festõmûvésznek
készült, de végül
átvette fivére pécsi
kerámiaüzemét, majd
apja Fõ téri üzletét,
amelyet rövidesen többemeletes
áruházzá fejlesztett.
A családi manufaktúrát
1868-ban jegyeztette be a cégbíróságon:
"Elsõ Pécsi Czement
Chamotte és Tûzbiztos Agyagáruk
Gyára" néven. A terrakották
és a használati cikkek
mellett leginkább dísztárgyak
készítését
ambicionálta. Geológiai,
kerámia-technológiai ismereteket
szerzett, új alapanyagok, mázféleségek
után kutatott. Tovább>>>
|
|
|
|
|
|